Visszatérés

2013 július 23. | Szerző: Tene

Tudom nagyon rég nem írtam. Pedig sokan lelkesen követétek testi és lelki gyötrelmeimet a fogyókúrám rögös útján, amit én ÉLEMÓD VÁLTÁSNAK neveztem el. Persze nem csak a kilók leadásáról írtam, hanem mindenről, ami foglalkoztat, és ami történik velem, körülöttem.

Sok minden történt velem az utolsó bejegyzés óta. Nem volt elég, hogy a magánéletem a feje tetején állt már hosszabb ideje, egy hurrikán a munkahelyemen is mindent felforgatót.  A főnökömet kirúgták – amit jóval előbb kellett volna megtenni- a munkáját megörököltem, de se pozíció se pénz nem járt vele. Még fel is voltak háborodva, hogy szóba hoztam több munkáért több pénz járna.

A több munka következtében kevesebb idő jutott a mozgásra. Így míg régebben heti 2 nap pihenőt tartottam, most örültem, ha heti 2 nap mozgás belefért. Meg is lett az eredménye. Teljesen kibuktam. Ha a héten nem jöttem volna szabadságra, akkor biztos rossz vége lett volna. Tehát muszáj visszatérnem a több mozgáshoz, kevesebb munkához.

Szerencsém az volt, hogy a több hónapos életmód váltás eredményeként leadott 10 kg nem kezdet el visszarakodni a mozgásszegény életmód mellett sem. Pedig visszaszoktam a kenyérre is, amit olyan szépen kerültem a tavasszal.

Májusban írtam már nektek arról, hogy egy új élet küszöbén állok éppen. Vagy is inkább ég és föld között lebegek. A régi életem befejeződött, az új pedig még nem kezdődött el. De már nagyon várom. Olyan ez, mint gyermekkorom karácsonyai. Türelmetlenül várom, hogy végre eljöjjön a szenteste és kibonthassam az ajándékomat. Tudom, hogy lesz ajándék a fa alatt. De nem tudom, hogy milyen is lesz. Nem tudom milyen is azt a valamit birtokolni. De kétségtelenül nagyon akarom.

Gondoltam ezeket még pár nappal ezelőtt is. Azonban mára már rá kellett döbbenem, hogy mindennek vége. A sok hazugság és fájdalom beért. Most már egyértelmű, hogy nem én jöttem ki győztesen a dologból, nem engem választott…………………

Pasi mustra I.

2013 június 11. | Szerző: Tene

Valóban nem egyszerű nőnek lenni. De küzdünk vele nap mint nap. Ezért döntöttem úgy, hogy nézzük meg a másik oldalt is. Természetesen ne a mellettünk heverő férjet, barátot, szerelmet, szeretőt vegyük górcső alá. Ők a szerelem homályában úgy tökéletesek számunkra, ahogy vannak.

Annyi férfi vesz körül minket a munkahelyen, az utcán, bevásárlás közben, a baráti társaságban, a buszon, hogy kellő távolságból tudjuk megnézni mit is nyújtanak a férfiak cserébe nekünk, hogy minden pillanatban nők vagyunk tetőtől talpig.

Pasik a boncasztalon. Vagy is inkább a bevásárlás közben. A legutóbbi bevásárlásom során egyszer csak az előttem lévő férfira lettem figyelmes. Vagy is igazából a totyogása keltette fel a figyelmemet. Olyan esetlen volt, mint egy kis pingvin. Vicces járás, gondoltam és kíváncsian elkezdtem figyelni. A fehér nadrág szintén igen érdekes volt. Az nem olyan szokásos egy férfi esetében. Aztán a dereka körül lévő úszógumit vettem szemügyre. Ez is inkább olyan női hízás volt. A teste olyan vízágyszerűnek tűnt. Fehér bőr, laza kötőszövetek. Nem egy gyúrós gyerek.  A bevásárló kosarat pedig olyan édesen a karjába vette. Belekarolt. Mint egy lány. Nem, mi sem csinálunk ilyeneket. Több méteren keresztül követtem, amikor is láttam, hogy a csokis pult elé tipeg és visszateszi a polcra a már kosarába lévő csokoládét. Határozott egyéniség. Képes eldönteni, hogy mit is akar. A csokit nem akarta. De mit is akar egy ilyen férfi? Vagy inkább jobb kérdés: Mi akarunk 100 %-ban nők lenni egy ilyen férfinak?

Hölgyeim, pasi mustrára fel! Mindenkit felhatalmazok, hogy nézzen körül, mérje fel a férfitársadalmat és a végén tegye fel magának a kérdést: Hány %-ban férfi az illető?

Kedves Fényevő társadalom !

2013 június 10. | Szerző: Tene

Nyílt levélben fordulok mindazokhoz, akik csatlakoztak társaságomhoz és a borús, esős, napsütés nélküli világnak hadat üzenve, sztrájkba léptek. Az elmúlt három nap bizakodásra adott okot.  Nálam már a fürdőruha is előkerült szombaton. Epret és meggyet szüreteltem. Nagyokat kerékpároztam. De itt van ez a fránya hétfő, amikor is dolgozni kell. Az ég megint borult és esik. A hétvégén begyűjtött fénymennyiséggel elleszek még néhány napig, de ha nem következik be gyökeres változás az időjárásban kénytelen leszek új lakóhely után nézni. Ugyanis napsütés nélkül nem tudok élni. Vagy tudnék csak nem érdemes. Szükségem van a napi fényadagomra, nem vagyok én kékvérű angol.

Nőnek lenni

2013 június 7. | Szerző: Tene

Annyi behatás ér mostanában, hogy csak kapkodom a fejem. Nőnek lenni és annak is maradni nem igazán könnyű manapság. Annyi szerepnek, elvárásnak, kényszernek szeretnék megfelelni, illetve sokszor úgy érezem meg kell felelnem, hogy a végén már nem is tudom ki is vagyok valójában. Szerencsés vagy, ha te nem küzdesz ezekkel. Az én démonjaim itt vannak, sorakoznak szépen sorba.

Csinosnak lenni. Honnan jön ez az elvárás, szerintem már senki sem tudja. Hibáztatjuk a magazinokat, divatcégeket, reklámokat, férfiakat, nőket. De a lényeg, hogy mi nők mindig fogyókúrázunk. Soha nem ideális a súlyunk. Vagy ha még is, akkor valamelyik testrészünk nem ideális. Kicsit erősebb a comb vagy fenék. Esetleg löttyedtebb a felkarunk. Azaz nem vagyunk csinosak. Sanyargatjuk magunkat. Nem eszünk, konditeremből konditerembe járunk. Egy nő legyen csinos.

 Szépnek lenni. Mit ér az élet, ha nem vagyunk szépek? Ha nem csinos kis pofikával rendelkezünk? Ha nem derékig érő csodálatos hajzuhatagunk van? Ha a bőrünk nem tökéletesen sima és napbarnított? Mit ér a nő, ha nem szép? Egy nő legyen szép.

 Jól kinézni. Ez azt jelenti, hogy követned kell a divatot. Mindig tökéletes öltözékben és sminkben kell megjelened. De egyedinek is kell lenned. Kitűnni a többi nő közül. Egy nő nézzen ki jól.

Egyéniségnek lenni. Nem elég, ha a kinézeteddel tűnsz ki, személyiségednek is makulátlannak kell lennie. Kedves, figyelmes, odaadó, melegszívű és napestig sorolhatnánk a jelzőket milyenek is kellene lennünk. Egy nő igazi egyéniség.

Okosnak lenni. Mindegy, hogy a munkádat vagy a magánéletedet nézzük. Mára már ez is az alapfelszereltséged közzé kell, hogy tartozzon, mint az autóknál a klíma. Légy okos, művelt. Mindig mindenre tud a választ, de csak akkor, ha a férfi is azt karja. Egy nő okos, okosabb, mint gondolnád.

Jó munkaerőnek lenni. A munkát elvégezni és nem kérdezni semmit. Odafigyelni a részletekre is, amit a kollégák szépen átlépnek. Megoldani a problémákat, de úgy, hogy észre se vegyék jelen voltál. Sikerre vinni a céget, de mást engedni a rivalda fénybe. Dolgozni, többet dolgozni, mint bárki a vállalatnál. Hiszen bizonyítanod kell, hogy érsz majdnem annyit, mint egy férfi.

Jó háziasszonynak lenni. Minden legyen patyolat tiszta. Moss, főzz, takaríts, vasalj, gondozz kertet, fogadj vendégeket minden erőfeszítés nélkül. Természetesen munka, család mellett tedd ezt könnyedén, minden erőfeszítés nélkül. Mert egy jó háziasszony igazából varázsló is.

Anyának lenni. A nap huszonnégy órájában szeretni, nevelni, tanítani, félteni, gondozni, ápolni, etetni, táplálni, óvni gyermekeinket. Talán ez az egyetlen szerep, melynek mindig meg akarunk felelni. Jó édesanyák akarunk lenni egy életen át.

Barátnak lenni. Az évek alatt sok barátnőnk és talán barátunk is lesz, de a legfontosabb barátság mindig a Kedvesünkhöz kapcsolódik. Meghallgatni, ott lenni neki csak úgy, szeretni, támogatni, bíztatni és segíteni őt egész életünkben. Hiszen: „Mindig kell egy barát….”

Szeretőnek lenni. A barátságok ebben különböznek a szerelmektől. A vad, fékezhetetlen szenvedély, amit csak is azzal élünk át, akinek mi vagyunk a világ, aki nekünk egymagában a világ. Azt tesszük, amit ő szeretne és úgy, ahogy Ő szeretné. Ez a vágy, ami nem tűnhet el, mert ha eltűnik már semmit sem ér, hogy csinosak vagyunk, szépek vagyunk, jól nézzünk ki ……………………………………………

Fényevő vagy?

2013 június 4. | Szerző: Tene

Az elmúlt napok igen nehezek voltak a számomra. Az sem könnyítette meg az életem, hogy konstatálnom kellett FÉNYEVŐ vagyok. De szerintem nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Itt volt ez az igen csak hosszúra sikeredett tél. Még márciusban is a hóesést néztük a kandalló mellől és nem a szabadban sétáltunk nagyokat, az előbukkanó tavaszi virágokat csodálva. Hetek óta pedig csak az eső esik. Erre a tavaszra igaz a mondás: Egy szép keddi napra esett. De lassan a nyár is erre a sorsra jut. Nekem napfény kell. Azzal működök. Napelemes vagyok. Fénnyel táplálkozom. Amint kisüt a nap már is a szabadban vagyok. Energiáim a maximumon vannak, és mindenre képes vagyok, még a lehetetlenre is. Mosolygok, pörgök ezerrel és ettől nem csak én leszek boldog, de mindenki, aki körülöttem van.

Ezzel ellentétben most inkább depressziós vagyok. Sírok minden ok nélkül. Ha tehetném, egész álló nap csak aludnék. Ma bejelentettem a főnökömnek, hogy sztrájkba kezdek. Mindaddig nem vagyok hajlandó bejárni dolgozni, amíg a napocska nem süt ki. Csatlakoztok? Mi FÉNYEVŐK holnaptól hivatalosan sztrájkba lépünk.   :))

Hétköznapi csodák

2013 május 30. | Szerző: Tene

Minap az egyik ismerősöm felhorkant, mikor azt mondtam, hogy mozgással fogytam le. Ami igazán kiverte a biztosítékot nála az a gyaloglás volt. Kérdezte, hogy tudok ilyen unalmas dolgokat művelni? Unalmas?- kérdeztem vissza. A gyaloglás egyáltalán nem unalmas. Furcsán nézet rám és úgy gondolta biztos van valami bajom. Bevallom én is furcsán néztem rá.

Ezek után tegnap este úgy döntöttem gyaloglók én egy keveset és megnézem melyik az a része a sétának, ami másokat unalomba kerget. Be kellett öltöznöm, mert igen csak hideg volt és az esőkabátot is fel kellett vennem, mert igen csak lógót a lába az esőnek. Elindultam és kerestem a mozgás negatívumait. De nem találtam.

Először is nagyon jó volt a levegő. Friss, üde és a bőrömön is kellemes volt a fuvallat. Elértem az erdő széléig, amikor is már este hét óra közelébe járt az idő. Itt szoktam visszafordulni. De ma nem akartam. Megerősítésként ekkor a nap is kisütött és délutáni napsütés ölelte körbe a természetet. Tehát tovább kellett mennem. Egy erdősáv mentén folytattam a kis túrámat.  A búzatáblák ringatóztak. A madarak csicseregtek. A vadnyulak szaladgáltak a táblák között. A pipacs virágzott. A bodza illatozott. Az eperfa termése zsendült. Az őzek kémlelték a tájat, majd amint közelebb értem szökdelve tovatűntek a földeken.

Olyan rég volt részem már ennyi gyönyörbe, hogy meg sem akartam állni. Szívem szerint átgyalogoltam volna az egész világon. A nap még mindig magasan járt. De tudtam itt az ideje visszafordulni, mert igen sokat jöttem már és szürkület előtt vissza kellett volna érnem a lakott területre. Igen későre járt mire hazaértem a kis unalmas sétámból. Három óra gyaloglás után több mint tizenöt kilométert tettem meg.

Ilyenek a hétköznapi csodák. Mindig különleges tájakra, országokba vágyunk és elfelejtünk itthon, a környezetünkbe szétnézni. Én is sokszor kesergek azon, hogy mennyire szeretnék a hegyekbe lakni és akkor mindig túráznék. De itt az Alföld közepén is érdemes élni és szeretni a természetet. Kérlek, fedezzétek fel a környéketeket ti is! Ígérem, megéri.

Már megint hétfő

2013 május 27. | Szerző: Tene

Nem tudom, hogy nektek is nyűgős volt-e a mai nap. De nekem határozottan igen. Régóta nem volt ilyen nehéz hétfőm. Reggel kicsit nehézkesen ébredtem és sikerült kissé elkésnem. Útközben esett az eső. Aztán ülhettem megint a dugóban. Egy hivatalba kellett ügyintéznem, ahol a számítógépes rendszer összeomlott és az átlagos negyedóra helyett több mint egy órát tartott az ügymenet. Ez megismétlődött a bankban is. Munka után pedig fogorvoshoz mentem. Milyen jó kis levezetés egy nehéz nap után. Azért még sikerült a barátommal is összevitatkozni. Igaz, Ő nem vette komolyan. Soha nem veszi komolyan. A nők és a férfiak tényleg nem egy nyelvet beszélnek.

Mit is lehet csinálni egy ilyen nap után? Igen, jól bevacsorázni. Ami persze semmire sem volt jó, de egy rövid ideig úgy éreztem minden szép és jó. De utána igen nehézkesnek éreztem magam. Az időjárás ma sem kedvezett a kerékpározásnak. Végül egy rövid kis sétánál maradtam. De legalább mozogtam.

Feladni

2013 május 26. | Szerző: Tene

Igen, rég jelentkeztem, de a küzdelmet nem adtam fel. Mert ugye egy fogyókúrát fel lehet adni, de egy életmódváltást nem. Hiszen ahhoz, mennyi akarat, összpontosítás kellett, hogy változtassak a régi szokásaimon, étkezéseimen? Mindezt egy múló rossz hangulat, vagy egy elfoglaltabb hét után csak úgy nem adjuk fel.

Mint, ahogy azt már említettem a régi életem lezárult (https://egyedulnemmegy.cafeblog.hu/2013/05/12/egy-uj-elet-kuszoben/ ), de az új életem küszöbén még nem tudtam átlépni. Ég és föld között lebegek. A régi, megszokott életemhez már nincs visszaút. Persze az nem gond, de hiányzik, mert azt már ismertem, tudtam miután mi következik. De ez már nincs. Az új élet kapuja előttem van, de oda még nincs bebocsátás. Így egy köztes világban élek jelenleg. Nem rossz ez, csak pont az ellentéte a réginek. Soha nem tudom mi lesz a következő lépés. Ebbe a fenekestül felfordult mindennapokban kevesebb idő jut a mozgásra. De azért valamennyi jut. A héten még csak 3 nap bringáztam és egy alkalommal sétáltam, de még itt van előttem az egész vasárnap. Tehát amikor tehetem, mozgok és az este is egy csodálatost salátával fejeztem be a napot. A kilók leadása stagnál. De most ez sem keserít el. Hétfőn kezdődik a 20. hét az életmódváltozásom óta. Egyszer csak célba érek, de addig is élvezem az eddig elért eredményeimet………

A rendszeres mozgás mellékhatásai….

2013 május 21. | Szerző: Tene

Igen, igen a rendszeres mozgásnak is vannak mellékhatásai. Ott van rögtön a függőség. Csak neki kezdeni nehéz, de amint fog összeszorítva eltelik az első pár hét, már is arra leszel figyelmes, hogy rászoktál. Ezután már nem azért mozogsz hetente több alkalommal is, mert muszáj, hanem azért mert minden porcikádnak szüksége van rá.

Miután függővé váltál elkezded érezni a következő mellékhatást, ami nem más, mint a vitalitás. Kezded napról napra jobban érezni magad. Kevesebb alvás is elegendő és már nincs az a teendő, ami ne férne bele a napodba. Ilyenkor úgy érzed ide nekem az oroszlánt is.

A sport azonban nem csak erővel lát el, hanem ésszel is. A rendszeres mozgás következtében agyműködésünk szárnyra kap, és jobban teljesítünk az iskolapadban vagy akár a munkahelyünkön is. A legfontosabb azonban még is az, hogy az egész testünk karbantartja és nincs olyan betegség, amire ne gyakorolna kedvező hatást. Ezek mellett már csak tényleg ráadás, hogy fogyhatunk is tőle.

Itt jegyezném meg egy kedves idézetemet:  “A mozgás annyi előnnyel jár, hogy ha az orvosok receptre fel tudnák í­rni, nem ismernénk rá a világra, amelyben élünk” IJCP

Mikor a méret a lényeg

2013 május 16. | Szerző: Tene

Sokan tiltakoznak, hogy ez nem így van. De kérdezzük meg a férfiakat is. Amikor egy nő elkezd fogyókúrázni, akkor a párjuk egyből kétségbe esik. Drágám, csak a melleid maradjanak a jelenlegi méretben…..

De nekünk, nőknek is sokat számít a méret. A télen csak szövetnadrágba tudtam járni, mert nem fértem bele a farmerekbe. Két méret között voltam. Az eggyel nagyobb nem volt csinos, a kisebbe pedig nem fértem bele. Valamint nem voltam hajlandó elfogadni, hogy 44-es a méretem. Elkezdtem ízlelgetni az életmódváltást, elkezdtem odafigyelni az étkezéseimre és esténként a téli hidegben róni kezdtem az utcákat. A döntés még nem volt meg, de már igen foglalkoztatott a gondolat. Ezek az apró változások már is azt eredményezték, hogy végre tudtam venni magamnak egy 42-es méretű farmert.  Hónapok óta ismét a kedvenc ruhadarabomban feszíthettem. Ez segített végül, hogy a mozgást válasszam a kanapén való ücsörgés helyett. A kilóktól kezdtem megszabadulni és lás csodát a nadrág egyre bővebb lett rajtam és már cikkin logót mindenhol. Jött a 40-es méret. Egyre lelkesebb lettem. Megy ez nekem.

A hét azonban nagy megpróbáltatásokat tett elém. Padlóra kerültem. Kell ez nekem? Sok mozgás, kevés kaja. Kicsit ingerlékenyebb is lettem. Aztán jött a depi hangulat, a nagy gondok, a falási roham. De összeszedtem magam és tegnap már ismét küzdöttem a céljaimért. Ma pedig arra gondoltam, hogy kell egy közelebbi cél is. Amit hamarabb elérhetek, mint az ideális súlyomat. Gondoltam felpróbálok egy 38-as méretű farmert és az kellő motivációval lát el az elkövetkező 2-3 hétre. Mármint, ha látom hány centi választ el a már nem négyessel kezdődő méretezéstől. Megtettem. Felpróbáltam és lássatok csodát nem hiányzott egyetlen egy milliméter sem. Tökéletesen állt rajtam. Ez sokat segít. Újabb adag önbizalomra tettem szert.

Tanulság

2013 május 15. | Szerző: Tene

A mai nap több tanulsággal is szolgált. Az egyik az, hogy valóban volt értelme elkezdenem a blogírást. Sokan követitek napról napra a küzdelmeimet a kilók ellen. Ez tartást ad. Nem hagyhatlak cserben benneteket, akiknek valószínű hasonló gondok nyomják a vállatokat, mint amikkel én is szembetalálom magamat.  Aztán ott vannak Léna szavai, aki figyelmeztetett arra, hogy mennyi gyötrelem, fájdalom, küzdelem van már a hátam mögött és csak ilyen könnyen ne dobjam el az eddigi sikereimet. Köszönöm Léna.

Ma végre kisütött a nap. Ez egy kicsit jobbkedvre derített. De aztán újabb doboz bonbont kaptam az egyik kollégámtól. Szemeztem vele. De minden alkalommal, amikor a csokiért nyúltam önvizsgálatot tartottam, hogy valóbban ilyen gyenge lennék.  Jelentem végül nem ettem a csokiból. Győzött az akaratom.

Aztán ott volt a nap végére a kitartás is. Kicsit későn indultam el kerékpározni, így úgy gondoltam, hogy csupán csak 18 kilométert tudok letekerni, mielőtt szürkülni kezdene. Aztán az utolsó métereken gondoltam nekem kicsit tovább kellene menni és tovább mentem. A végén több, mint 25 km tudtam le. Mert ugye kitartó vagyok?!

Mozgás: kerékpározás a szabadban

Teljesítmény: 25,6 km, 1 óra 45 perc,

Bűnözés: –

Nehezítő körülmény: –

Pozitívum: túljutottam a tegnapi napon J)

Falási roham

2013 május 15. | Szerző: Tene

Ez az új élet nagy próbatételek elé állít. Ahogy ismerem magamat, csak rosszabb lesz, míg meg nem oldódnak a gondjaim. Itt van rögtön a tegnapi nap. Szinte nem tudtam eleget enni.   Már fél tizenegykor megebédeltem, mert rettentő éhség gyötört. Aztán egész délután csak ettem. Munka után a Kedvesemmel beültünk egy kávéra. Persze addig duruzsolt, míg nem kértem valami édességet is. Kértem. Megettem egy csokis pohárkrémet. Mert annyira kínzott valami belülről. Éhes ugyan nem voltam, de ennem kellett. Mikor hazaértem ismét ettem. Aztán a tv előtt kötöttem ki és magamhoz vettem egy doboz bonbont. Nem, nem maradt belőle semmi. Az egészet elpusztítottam. Nem értem ezt az egészet. Soha nem történt még velem ilyesmi. Négy hónapja odafigyelek az étkezésekre és mozgok. Ugye nem kell mondanom, hogy mozgás sem volt? Nem csodálkoznék, ha néhány plusz kiló lenne az eredménye a fekete napomnak………….

Ui.: Ráálltam a mérlegre. Az eredmény +1 kg.

Fogyaszd magad szexire!

2013 május 13. | Szerző: Tene

Amikor négy hónappal ezelőtt nekivágtam ennek a tortúrának, csak annyit tudtam, hogy elegem van magamból.  Elegem volt a duci, kövér, túlsúlyos, molett nőből, aki a tükörből bámult vissza rám. Egészségesebb akartam lenni. Végre szerettem volna új ruhákat vásárolni és nem sátrakkal takargatni magamat. Szerettem volna, ha a ruhaboltokban találtam volna magamra csinos darabokat és nem a molett szaküzletekbe kellett volna járkálnom. Szerettem volna, ha a képeken nem úgy néznék ki, mint egy jóllakott napközis. Szerettem volna, ha a beszélgetések nem úgy kezdődnek: Jó sokat híztál. Mert ugye mindenkinek joga van az igazságot a másik arcába köpni. Az ítész mindig tökéletes.  Szóval ezeknek szerettem volna hátat fordítani. Nem mondom, hogy hatalmas eredményeket értem el, de én elégedett vagyok a nyolc kiló mínusszal is. A fogyás nem csak a testemnek, de a lelkemnek is nagyon jót tett. A Kedvesemmel nagyon jó szexuális kapcsolatunk van. De rég óta a fiókban lapultak a szexi kis ruhadarabjaim. A kilók múlásával az önbizalmam visszatért. Kívánatosnak, szexinek érzem magam és bátran viselem a csipkecsodákat, amik többet mutatnak a formás kis idomaimból, mint amennyit eltakarnak.  Újra szexinek érzem magam. Ha másért nem, de ezért megérte a sok küzdelem, fájdalom, gyötrelem. Nem mondhatok mást, mint: Fogyaszd magad szexire!

Egy új élet küszöbén

2013 május 12. | Szerző: Tene

A változástól nem kell félni. A változás jó. Legalább is fennen szoktam ezeket a frázisokat hangoztatni. De van olyan, amikor ott állunk egy új élet küszöbén és a szívünk belesajdul, gyomrunk összeszorul, testünk pedig egy merő stresszgombóc. Ugye a változás jó? Jó, amikor egy új munkát kezdesz, házasságra lépsz a kedveseddel, gyermeked születik, egy világkörüli útra indulsz, új, nagyobb házba költözöl. Persze rajtad múlik, hogy tartod-e a jó irányt. De mi van akkor, amikor csak a pálya széléről nézheted, hogy a változás, ami jönni fog a Te életedbe a jó vagy a rossz irányt fogja-e választani? Amikor mástól függ, hogy mi lesz veled az elkövetkezendő években? Mert az biztos, hogy változás lesz. Csak még az nem biztos, hogy nekem is a kedvemre lesz az eredmény. Tudom, hogy innentől nincs visszaút. Az új életem kopogtat, csak nem tudom mi is lesz, ha kinyitom az ajtót. A régi életemnek vége. De az új életem még nem kezdődött el. Ég és Föld között lebegek. A megszokott, régi élet, ha nem is volt jó, de legalább volt. Kiszámíthatóan ott volt velem évek óta. Nem szerettem, változást akartam. De tudtam magam mihez tartani. De ennek vége. Azonban az új élet még várat magára. Lebegek. Kedvesem, kérlek, gyere, fogd meg a kezem és lépjük át a küszöböt együtt, egyszerre!

Kísértés VS Fogyókúra

2013 május 10. | Szerző: Tene

Az elmúlt két napom kicsit érdekesen alakult. Hiába minden elhatározás, kitartás, küzdelem van úgy, hogy minden körülötted mást akar, mint te magad. Ilyenkor jobb nem szembeszállni a nagyobb hatalommal, mert úgy is ő győz. Legalább is én ezt az utat választottam. Két egymás követő este is kimaradt a mozgás. Ez még nem a világ vége, de tegnap édesanyám születésnapját ünnepeltük. Tudtam, hogy lesz torta és abból ugye enni kell?! De a kísértés ettől sokkal több volt. Nem egy torta volt. Kettő.  Egyiket édesanyám, másikat sógornőm sütötte. Mit tegyen ilyenkor az ember lánya? Ha nem eszek, hivatkozva a diétámra, megbántom őket, hiszen ők készültek. Ha csak az egyikből eszek, akkor a másik megsértődik, hogy az övét nem kóstoltam meg. Nem volt hát más választásom ettem mindkettőből. Mindkettő nagyon finom volt. Egy csoki és egy eper torta versenget a kegyeinkért. Szerintem kijelenthetem az egész család nevében, hogy a torták nyertek. De születésnap nem születésnap pezsgő nélkül. A torták után tehát jött a pezsgő is. Meg kell vallanom, nagyon szeretem a pezsgőt, olyan könnyed, édes és tökéletesen hideg volt. Rég nem ittam semmiféle alkoholt. De ez most kifejezetten jól esett. Így a végeredmény két szelet torta és két pohár pezsgő volt, miközben két nap mozgás nélküli napom volt. Szerintetek ki nyert a kísértés vagy a fogyókúra?

Szerencsére mára már összeszedtem magamat és nem hanyagoltam el a mozgást sem. Csodálatos volt az idő a kerékpározáshoz. A nap melegen sütött, a szél elállt és csak a fák alatt érezhettem egy kis hűs fuvallatot, ami igen üdítő volt.

Mozgás: kerékpározás a szabadban

Teljesítmény: 30 km, 2 óra,

Bűnözés: ma is volt egy szelet torta

Nehezítő körülmény: –

Pozitívum: mivel nem volt nehezítő körülmény így gyorsabban tekertem le a távot.