Kedves Fényevő társadalom !
2013 június 10. | Szerző: Tene
Nyílt levélben fordulok mindazokhoz, akik csatlakoztak társaságomhoz és a borús, esős, napsütés nélküli világnak hadat üzenve, sztrájkba léptek. Az elmúlt három nap bizakodásra adott okot. Nálam már a fürdőruha is előkerült szombaton. Epret és meggyet szüreteltem. Nagyokat kerékpároztam. De itt van ez a fránya hétfő, amikor is dolgozni kell. Az ég megint borult és esik. A hétvégén begyűjtött fénymennyiséggel elleszek még néhány napig, de ha nem következik be gyökeres változás az időjárásban kénytelen leszek új lakóhely után nézni. Ugyanis napsütés nélkül nem tudok élni. Vagy tudnék csak nem érdemes. Szükségem van a napi fényadagomra, nem vagyok én kékvérű angol.
Fényevő vagy?
2013 június 4. | Szerző: Tene
Az elmúlt napok igen nehezek voltak a számomra. Az sem könnyítette meg az életem, hogy konstatálnom kellett FÉNYEVŐ vagyok. De szerintem nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Itt volt ez az igen csak hosszúra sikeredett tél. Még márciusban is a hóesést néztük a kandalló mellől és nem a szabadban sétáltunk nagyokat, az előbukkanó tavaszi virágokat csodálva. Hetek óta pedig csak az eső esik. Erre a tavaszra igaz a mondás: Egy szép keddi napra esett. De lassan a nyár is erre a sorsra jut. Nekem napfény kell. Azzal működök. Napelemes vagyok. Fénnyel táplálkozom. Amint kisüt a nap már is a szabadban vagyok. Energiáim a maximumon vannak, és mindenre képes vagyok, még a lehetetlenre is. Mosolygok, pörgök ezerrel és ettől nem csak én leszek boldog, de mindenki, aki körülöttem van.
Ezzel ellentétben most inkább depressziós vagyok. Sírok minden ok nélkül. Ha tehetném, egész álló nap csak aludnék. Ma bejelentettem a főnökömnek, hogy sztrájkba kezdek. Mindaddig nem vagyok hajlandó bejárni dolgozni, amíg a napocska nem süt ki. Csatlakoztok? Mi FÉNYEVŐK holnaptól hivatalosan sztrájkba lépünk. :))
Hétköznapi csodák
2013 május 30. | Szerző: Tene
Minap az egyik ismerősöm felhorkant, mikor azt mondtam, hogy mozgással fogytam le. Ami igazán kiverte a biztosítékot nála az a gyaloglás volt. Kérdezte, hogy tudok ilyen unalmas dolgokat művelni? Unalmas?- kérdeztem vissza. A gyaloglás egyáltalán nem unalmas. Furcsán nézet rám és úgy gondolta biztos van valami bajom. Bevallom én is furcsán néztem rá.
Ezek után tegnap este úgy döntöttem gyaloglók én egy keveset és megnézem melyik az a része a sétának, ami másokat unalomba kerget. Be kellett öltöznöm, mert igen csak hideg volt és az esőkabátot is fel kellett vennem, mert igen csak lógót a lába az esőnek. Elindultam és kerestem a mozgás negatívumait. De nem találtam.
Először is nagyon jó volt a levegő. Friss, üde és a bőrömön is kellemes volt a fuvallat. Elértem az erdő széléig, amikor is már este hét óra közelébe járt az idő. Itt szoktam visszafordulni. De ma nem akartam. Megerősítésként ekkor a nap is kisütött és délutáni napsütés ölelte körbe a természetet. Tehát tovább kellett mennem. Egy erdősáv mentén folytattam a kis túrámat. A búzatáblák ringatóztak. A madarak csicseregtek. A vadnyulak szaladgáltak a táblák között. A pipacs virágzott. A bodza illatozott. Az eperfa termése zsendült. Az őzek kémlelték a tájat, majd amint közelebb értem szökdelve tovatűntek a földeken.
Olyan rég volt részem már ennyi gyönyörbe, hogy meg sem akartam állni. Szívem szerint átgyalogoltam volna az egész világon. A nap még mindig magasan járt. De tudtam itt az ideje visszafordulni, mert igen sokat jöttem már és szürkület előtt vissza kellett volna érnem a lakott területre. Igen későre járt mire hazaértem a kis unalmas sétámból. Három óra gyaloglás után több mint tizenöt kilométert tettem meg.
Ilyenek a hétköznapi csodák. Mindig különleges tájakra, országokba vágyunk és elfelejtünk itthon, a környezetünkbe szétnézni. Én is sokszor kesergek azon, hogy mennyire szeretnék a hegyekbe lakni és akkor mindig túráznék. De itt az Alföld közepén is érdemes élni és szeretni a természetet. Kérlek, fedezzétek fel a környéketeket ti is! Ígérem, megéri.
Már megint hétfő
2013 május 27. | Szerző: Tene
Nem tudom, hogy nektek is nyűgős volt-e a mai nap. De nekem határozottan igen. Régóta nem volt ilyen nehéz hétfőm. Reggel kicsit nehézkesen ébredtem és sikerült kissé elkésnem. Útközben esett az eső. Aztán ülhettem megint a dugóban. Egy hivatalba kellett ügyintéznem, ahol a számítógépes rendszer összeomlott és az átlagos negyedóra helyett több mint egy órát tartott az ügymenet. Ez megismétlődött a bankban is. Munka után pedig fogorvoshoz mentem. Milyen jó kis levezetés egy nehéz nap után. Azért még sikerült a barátommal is összevitatkozni. Igaz, Ő nem vette komolyan. Soha nem veszi komolyan. A nők és a férfiak tényleg nem egy nyelvet beszélnek.
Mit is lehet csinálni egy ilyen nap után? Igen, jól bevacsorázni. Ami persze semmire sem volt jó, de egy rövid ideig úgy éreztem minden szép és jó. De utána igen nehézkesnek éreztem magam. Az időjárás ma sem kedvezett a kerékpározásnak. Végül egy rövid kis sétánál maradtam. De legalább mozogtam.
Feladni
2013 május 26. | Szerző: Tene
Igen, rég jelentkeztem, de a küzdelmet nem adtam fel. Mert ugye egy fogyókúrát fel lehet adni, de egy életmódváltást nem. Hiszen ahhoz, mennyi akarat, összpontosítás kellett, hogy változtassak a régi szokásaimon, étkezéseimen? Mindezt egy múló rossz hangulat, vagy egy elfoglaltabb hét után csak úgy nem adjuk fel.
Mint, ahogy azt már említettem a régi életem lezárult (https://egyedulnemmegy.cafeblog.hu/2013/05/12/egy-uj-elet-kuszoben/ ), de az új életem küszöbén még nem tudtam átlépni. Ég és föld között lebegek. A régi, megszokott életemhez már nincs visszaút. Persze az nem gond, de hiányzik, mert azt már ismertem, tudtam miután mi következik. De ez már nincs. Az új élet kapuja előttem van, de oda még nincs bebocsátás. Így egy köztes világban élek jelenleg. Nem rossz ez, csak pont az ellentéte a réginek. Soha nem tudom mi lesz a következő lépés. Ebbe a fenekestül felfordult mindennapokban kevesebb idő jut a mozgásra. De azért valamennyi jut. A héten még csak 3 nap bringáztam és egy alkalommal sétáltam, de még itt van előttem az egész vasárnap. Tehát amikor tehetem, mozgok és az este is egy csodálatost salátával fejeztem be a napot. A kilók leadása stagnál. De most ez sem keserít el. Hétfőn kezdődik a 20. hét az életmódváltozásom óta. Egyszer csak célba érek, de addig is élvezem az eddig elért eredményeimet………
A rendszeres mozgás mellékhatásai….
2013 május 21. | Szerző: Tene
Igen, igen a rendszeres mozgásnak is vannak mellékhatásai. Ott van rögtön a függőség. Csak neki kezdeni nehéz, de amint fog összeszorítva eltelik az első pár hét, már is arra leszel figyelmes, hogy rászoktál. Ezután már nem azért mozogsz hetente több alkalommal is, mert muszáj, hanem azért mert minden porcikádnak szüksége van rá.
Miután függővé váltál elkezded érezni a következő mellékhatást, ami nem más, mint a vitalitás. Kezded napról napra jobban érezni magad. Kevesebb alvás is elegendő és már nincs az a teendő, ami ne férne bele a napodba. Ilyenkor úgy érzed ide nekem az oroszlánt is.
A sport azonban nem csak erővel lát el, hanem ésszel is. A rendszeres mozgás következtében agyműködésünk szárnyra kap, és jobban teljesítünk az iskolapadban vagy akár a munkahelyünkön is. A legfontosabb azonban még is az, hogy az egész testünk karbantartja és nincs olyan betegség, amire ne gyakorolna kedvező hatást. Ezek mellett már csak tényleg ráadás, hogy fogyhatunk is tőle.
Itt jegyezném meg egy kedves idézetemet: “A mozgás annyi előnnyel jár, hogy ha az orvosok receptre fel tudnák írni, nem ismernénk rá a világra, amelyben élünk” IJCP
Visszatérés
2013 július 23. | Szerző: Tene
Tudom nagyon rég nem írtam. Pedig sokan lelkesen követétek testi és lelki gyötrelmeimet a fogyókúrám rögös útján, amit én ÉLEMÓD VÁLTÁSNAK neveztem el. Persze nem csak a kilók leadásáról írtam, hanem mindenről, ami foglalkoztat, és ami történik velem, körülöttem.
Sok minden történt velem az utolsó bejegyzés óta. Nem volt elég, hogy a magánéletem a feje tetején állt már hosszabb ideje, egy hurrikán a munkahelyemen is mindent felforgatót. A főnökömet kirúgták – amit jóval előbb kellett volna megtenni- a munkáját megörököltem, de se pozíció se pénz nem járt vele. Még fel is voltak háborodva, hogy szóba hoztam több munkáért több pénz járna.
A több munka következtében kevesebb idő jutott a mozgásra. Így míg régebben heti 2 nap pihenőt tartottam, most örültem, ha heti 2 nap mozgás belefért. Meg is lett az eredménye. Teljesen kibuktam. Ha a héten nem jöttem volna szabadságra, akkor biztos rossz vége lett volna. Tehát muszáj visszatérnem a több mozgáshoz, kevesebb munkához.
Szerencsém az volt, hogy a több hónapos életmód váltás eredményeként leadott 10 kg nem kezdet el visszarakodni a mozgásszegény életmód mellett sem. Pedig visszaszoktam a kenyérre is, amit olyan szépen kerültem a tavasszal.
Májusban írtam már nektek arról, hogy egy új élet küszöbén állok éppen. Vagy is inkább ég és föld között lebegek. A régi életem befejeződött, az új pedig még nem kezdődött el. De már nagyon várom. Olyan ez, mint gyermekkorom karácsonyai. Türelmetlenül várom, hogy végre eljöjjön a szenteste és kibonthassam az ajándékomat. Tudom, hogy lesz ajándék a fa alatt. De nem tudom, hogy milyen is lesz. Nem tudom milyen is azt a valamit birtokolni. De kétségtelenül nagyon akarom.
Gondoltam ezeket még pár nappal ezelőtt is. Azonban mára már rá kellett döbbenem, hogy mindennek vége. A sok hazugság és fájdalom beért. Most már egyértelmű, hogy nem én jöttem ki győztesen a dologból, nem engem választott…………………