Fagyi fogyi
2013 április 12. | Szerző: Tene
Nem egyszerű a kísértésekkel együtt élni. Nekem legalább is nehezen megy. A barátom ma beállított egy nagydoboz fagyival. Hiszen szeretem. Nem is tudtam ellenállni neki. Gyorsan kiszedtem két tálkába és már habzsoltuk is mindketten. Az adag ismét öt gombóc volt. Alább nem adom. Aztán mikor elment lelkiismerettől furdalva szaladtam a fürdőbe és ráálltam a mérlegre. De az eredmény meglepő volt. A héten két alkalommal is nagyadag fagyit ettem, azonban a mérleg jelenleg kevesebbet mutatott, mint egy héttel korábban. Tehát büszkén hirdetem megtaláltam a fogyókúra legfinomabb módját. Együnk kétnaponta öt gombóc jéghideg édességet és a kilók ettől már olvadnak is.
A mai nap nem jutott idő a tekerésre. (Túl sokáig fagyiztunk) Gondoltam akkor legalább elméletben fogyók. Megnézek egy-két életmód oldalt. Rátaláltam egy BMI kalkulátorra. És láss csodát a jelenlegi testtömegindexem 24,91 – azaz normál testsúlyos vagyok J) Igaz, ha 1 kilógrammal több lennék, akkor már túlsúlyosnak számítanék. De most már nem számítok annak…………..
Migrén
2013 április 11. | Szerző: Tene
Migrén. Ma ez kínzott. Újabb nap ment veszendőbe. Olyan reménytelen ez a helyzet. Hiába próbáltam már januárban változtatni mindenen és a tavaszi megújulásra készülni, a tél nem eresztett a szorításából. Életmódot váltottam. Nem, nem fogyókúrába kezdtem. ÉLETMÓDOT váltottam. Ma ez a divat. Na, nem mintha nagy divatkövető vagy diktáló lennék. Az évek alatt lassan és már a végén gyorsan felkúszó kilókat látva úgy döntöttem cselekedni kell. Szobakerékpárra pattantam. Heti 5-6 alkalommal tekerek. Eleinte 20 percet, de ma már 1 óráig és 30 km-en nyúzom magamat. Elárulom nem nagy sikerrel. Tizenkét hét alatt 5,5 kg mínusz. Ez nem sok. Mindenki óva intett a gyors fogyástól, mert az nem tartós. Hát ezt gyorsnak nem nevezném. Pedig a biciklizés mellett beiktattam egy kis sétát is. Valamint több mindent kiiktattam: kenyér, bor, gyorséttermi koszt. Sok hal, zöldség és gyümölcs. De a mérleg csak nem akar kimozdulni. Biztos elromlott. Lehet, hogy vennem kellene egy újat. Attól legalább a pénztárcám fogyna egy kicsit.
Mi lenne, ha feladnám a küzdelmet? Bele se merek gondolni. Lehet, hogy újabb tizenkét hét után sikerülne reménytelenül elhíznom. Ez biztos. Az okosok azt mondanák, ennek lelki eredete van. Azt kellene először orvosolni és csak utána foglalkozni a kilókkal. Kérdem én, kinek nincsenek lelki gondjai? Szerintem mindenki szenved valamitől. S mindenki azt gondolja nem olyan nagy gond az, majd helyre kerül egyszer minden és akkor beüt a Kánaán. Én legalább is ezt gondolom.
Kezdet
2013 április 9. | Szerző: Tene
Egyedül nem megy. Látom lelki szemeimmel, amint Kern András és Garas Dezső egy nadrágba bújva énekli a régi slágert. Az Ők megkeseredet, reménytelen és egyben szívszorító hangjukon. Most én is teljesen át tudom élni ezt a dalt. Egyedül nem megy.
Januárban döntöttem el, hogy megszabadulok a kilóimtól. Lassan 3 hónap telt el, hogy neki vágtam a lehetetlen küldetésnek. Mára pedig oda jutottam, hogy ez valóban nem megy egyedül. Szükségem van arra, hogy kibeszéljem magamból a gyötrelmeimet. Tudjam magamat kívülről nézni és nevetni magamon. Ehhez ma a legjobb eszköz a blogolás. Mert talán míg megosztom a gyötrelmeimet és nevetek a bénázásaimon, közben lehet, hogy másnak is segítek. Ott leszek, amikor valaki úgy látja minden reménytelen és éppen most készül feladni az egészet. Ne tedd! Ne ad fel, együtt sikerülni fog.
Mennyi az annyi?
2013 április 13. | Szerző: Tene
Honnan hová tartok? Ez jó kérdés. Mondjuk úgy, hogy mindig voltak gondok a kilóimmal. Igaz volt olyan is, hogy szinte már gebe voltam. De azért a jellemző az, hogy ha megkérdezel egy ismerősömet, milyen is vagyok, akkor a válasz: molett, duci, kövér, jó húsban van és ezek durvább változatai. Anyukám szerint csinos vagyok. Mert ilyen egy igazi édesanya. De lehet, hogy csak azért mondja, mert ő is hasonló gondokkal küzd. Tehát volt kitől örökölni.
A januárt 73 kilóval kezdtem. Nem lenne ez olyan nagy gond, de csak 164 cm magas vagyok. Ez annyit jelent, hogy a bűvös 25 pontnyi BMI érték felett voltam. Azaz benne voltam a túlsúlyos kategóriában rendesen, úgy nyakig. Riadót fújtam. Itt az idő, hogy valamit tennem kell. Végre lehetőségem is volt, mert általában vagy túl sokat dolgozok, vagy túl sokat tanulok, vagy egyszerre túl sokat dolgozok és tanulok. De most van időm és lehetőségem egy kicsit többet foglalkozni magammal. Először is próbáltam magam hozzászoktatni a mozgáshoz. Így esténként egy kis sétával kezdtem. Valamint körbe vettem magam egy csomó önismereti, önfejlesztő könyvel, mert éreztem, hogy egy kicsit a lelkemre is ráfér a megújulás. Aztán január 14.-én elhatároztam magam és a tettek mezejére léptem. A séták mellé beiktattam a szobakerékpárt is. Talán az első két kiló ugrott le rólam, amikor már láttam, hogy nem fogom tudni produkálni az 1 hét mínusz 1 kiló tervemet. A mérleg megmakacsolta magát. Így további áldozatokat hoztam. Száműztem az életemből a kenyeret. Eleinte nem is tudtam, hogy mit fogok enni, ha nem eszek kenyeret. Aztán rájöttem, hogy a kenyeret zöldséggel fogom helyettesíteni. Így a tányéromon 2/3 rész zöldség és 1/3 rész felvágott vagy sajt jelent meg. Mert hiába ettem én mindig is sok zöldséget és gyümölcsöt, ha a módszer nem volt megfelelő. De a kilók még mindig csak vánszorogtak. Aztán növeltem a mozgás intenzitását és újabb étkezési tiltószabályok léptek életbe. Már úgy éreztem vért izzadok a sikerért és közben a mérleg még mindig nem mozdult. Ekkor döntöttem úgy, hogy blogírásba kezdek. Talán nehezebben adja fel az ember a reménytelen küzdelmet, ha tudja: esetleg valaki olvassa a sorait és a feladással már közhírré is tétetik a gyengesége. Tehát, nekem most ti adtok erőt, akik napról napra olvastok és gondolom hasonló nehézségekkel küzdötök, mint én magam.
Ezért vagyok most itt és közben végre lekúszott rólam újabb egy kiló. Így mint tegnap írtam már normál testalkatúnak számítok. De messze még a vég. Holnap elmondom mi is a célom……….