Kezdet
2013 április 9. | Szerző: Tene
Egyedül nem megy. Látom lelki szemeimmel, amint Kern András és Garas Dezső egy nadrágba bújva énekli a régi slágert. Az Ők megkeseredet, reménytelen és egyben szívszorító hangjukon. Most én is teljesen át tudom élni ezt a dalt. Egyedül nem megy.
Januárban döntöttem el, hogy megszabadulok a kilóimtól. Lassan 3 hónap telt el, hogy neki vágtam a lehetetlen küldetésnek. Mára pedig oda jutottam, hogy ez valóban nem megy egyedül. Szükségem van arra, hogy kibeszéljem magamból a gyötrelmeimet. Tudjam magamat kívülről nézni és nevetni magamon. Ehhez ma a legjobb eszköz a blogolás. Mert talán míg megosztom a gyötrelmeimet és nevetek a bénázásaimon, közben lehet, hogy másnak is segítek. Ott leszek, amikor valaki úgy látja minden reménytelen és éppen most készül feladni az egészet. Ne tedd! Ne ad fel, együtt sikerülni fog.
Migrén
2013 április 11. | Szerző: Tene
Migrén. Ma ez kínzott. Újabb nap ment veszendőbe. Olyan reménytelen ez a helyzet. Hiába próbáltam már januárban változtatni mindenen és a tavaszi megújulásra készülni, a tél nem eresztett a szorításából. Életmódot váltottam. Nem, nem fogyókúrába kezdtem. ÉLETMÓDOT váltottam. Ma ez a divat. Na, nem mintha nagy divatkövető vagy diktáló lennék. Az évek alatt lassan és már a végén gyorsan felkúszó kilókat látva úgy döntöttem cselekedni kell. Szobakerékpárra pattantam. Heti 5-6 alkalommal tekerek. Eleinte 20 percet, de ma már 1 óráig és 30 km-en nyúzom magamat. Elárulom nem nagy sikerrel. Tizenkét hét alatt 5,5 kg mínusz. Ez nem sok. Mindenki óva intett a gyors fogyástól, mert az nem tartós. Hát ezt gyorsnak nem nevezném. Pedig a biciklizés mellett beiktattam egy kis sétát is. Valamint több mindent kiiktattam: kenyér, bor, gyorséttermi koszt. Sok hal, zöldség és gyümölcs. De a mérleg csak nem akar kimozdulni. Biztos elromlott. Lehet, hogy vennem kellene egy újat. Attól legalább a pénztárcám fogyna egy kicsit.
Mi lenne, ha feladnám a küzdelmet? Bele se merek gondolni. Lehet, hogy újabb tizenkét hét után sikerülne reménytelenül elhíznom. Ez biztos. Az okosok azt mondanák, ennek lelki eredete van. Azt kellene először orvosolni és csak utána foglalkozni a kilókkal. Kérdem én, kinek nincsenek lelki gondjai? Szerintem mindenki szenved valamitől. S mindenki azt gondolja nem olyan nagy gond az, majd helyre kerül egyszer minden és akkor beüt a Kánaán. Én legalább is ezt gondolom.