Minap az egyik ismerősöm felhorkant, mikor azt mondtam, hogy mozgással fogytam le. Ami igazán kiverte a biztosítékot nála az a gyaloglás volt. Kérdezte, hogy tudok ilyen unalmas dolgokat művelni? Unalmas?- kérdeztem vissza. A gyaloglás egyáltalán nem unalmas. Furcsán nézet rám és úgy gondolta biztos van valami bajom. Bevallom én is furcsán néztem rá.
Ezek után tegnap este úgy döntöttem gyaloglók én egy keveset és megnézem melyik az a része a sétának, ami másokat unalomba kerget. Be kellett öltöznöm, mert igen csak hideg volt és az esőkabátot is fel kellett vennem, mert igen csak lógót a lába az esőnek. Elindultam és kerestem a mozgás negatívumait. De nem találtam.
Először is nagyon jó volt a levegő. Friss, üde és a bőrömön is kellemes volt a fuvallat. Elértem az erdő széléig, amikor is már este hét óra közelébe járt az idő. Itt szoktam visszafordulni. De ma nem akartam. Megerősítésként ekkor a nap is kisütött és délutáni napsütés ölelte körbe a természetet. Tehát tovább kellett mennem. Egy erdősáv mentén folytattam a kis túrámat. A búzatáblák ringatóztak. A madarak csicseregtek. A vadnyulak szaladgáltak a táblák között. A pipacs virágzott. A bodza illatozott. Az eperfa termése zsendült. Az őzek kémlelték a tájat, majd amint közelebb értem szökdelve tovatűntek a földeken.
Olyan rég volt részem már ennyi gyönyörbe, hogy meg sem akartam állni. Szívem szerint átgyalogoltam volna az egész világon. A nap még mindig magasan járt. De tudtam itt az ideje visszafordulni, mert igen sokat jöttem már és szürkület előtt vissza kellett volna érnem a lakott területre. Igen későre járt mire hazaértem a kis unalmas sétámból. Három óra gyaloglás után több mint tizenöt kilométert tettem meg.
Ilyenek a hétköznapi csodák. Mindig különleges tájakra, országokba vágyunk és elfelejtünk itthon, a környezetünkbe szétnézni. Én is sokszor kesergek azon, hogy mennyire szeretnék a hegyekbe lakni és akkor mindig túráznék. De itt az Alföld közepén is érdemes élni és szeretni a természetet. Kérlek, fedezzétek fel a környéketeket ti is! Ígérem, megéri.
Hétköznapi csodák
2013 május 30. | Szerző: Tene
Minap az egyik ismerősöm felhorkant, mikor azt mondtam, hogy mozgással fogytam le. Ami igazán kiverte a biztosítékot nála az a gyaloglás volt. Kérdezte, hogy tudok ilyen unalmas dolgokat művelni? Unalmas?- kérdeztem vissza. A gyaloglás egyáltalán nem unalmas. Furcsán nézet rám és úgy gondolta biztos van valami bajom. Bevallom én is furcsán néztem rá.
Ezek után tegnap este úgy döntöttem gyaloglók én egy keveset és megnézem melyik az a része a sétának, ami másokat unalomba kerget. Be kellett öltöznöm, mert igen csak hideg volt és az esőkabátot is fel kellett vennem, mert igen csak lógót a lába az esőnek. Elindultam és kerestem a mozgás negatívumait. De nem találtam.
Először is nagyon jó volt a levegő. Friss, üde és a bőrömön is kellemes volt a fuvallat. Elértem az erdő széléig, amikor is már este hét óra közelébe járt az idő. Itt szoktam visszafordulni. De ma nem akartam. Megerősítésként ekkor a nap is kisütött és délutáni napsütés ölelte körbe a természetet. Tehát tovább kellett mennem. Egy erdősáv mentén folytattam a kis túrámat. A búzatáblák ringatóztak. A madarak csicseregtek. A vadnyulak szaladgáltak a táblák között. A pipacs virágzott. A bodza illatozott. Az eperfa termése zsendült. Az őzek kémlelték a tájat, majd amint közelebb értem szökdelve tovatűntek a földeken.
Olyan rég volt részem már ennyi gyönyörbe, hogy meg sem akartam állni. Szívem szerint átgyalogoltam volna az egész világon. A nap még mindig magasan járt. De tudtam itt az ideje visszafordulni, mert igen sokat jöttem már és szürkület előtt vissza kellett volna érnem a lakott területre. Igen későre járt mire hazaértem a kis unalmas sétámból. Három óra gyaloglás után több mint tizenöt kilométert tettem meg.
Ilyenek a hétköznapi csodák. Mindig különleges tájakra, országokba vágyunk és elfelejtünk itthon, a környezetünkbe szétnézni. Én is sokszor kesergek azon, hogy mennyire szeretnék a hegyekbe lakni és akkor mindig túráznék. De itt az Alföld közepén is érdemes élni és szeretni a természetet. Kérlek, fedezzétek fel a környéketeket ti is! Ígérem, megéri.