Mennyi az annyi?

2013 április 13. | Szerző: Tene |

Honnan hová tartok? Ez jó kérdés. Mondjuk úgy, hogy mindig voltak gondok a kilóimmal. Igaz volt olyan is, hogy szinte már gebe voltam. De azért a jellemző az, hogy ha megkérdezel egy ismerősömet, milyen is vagyok, akkor a válasz: molett, duci, kövér, jó húsban van és ezek durvább változatai. Anyukám szerint csinos vagyok. Mert ilyen egy igazi édesanya. De lehet, hogy csak azért mondja, mert ő is hasonló gondokkal küzd. Tehát volt kitől örökölni.

A januárt 73 kilóval kezdtem. Nem lenne ez olyan nagy gond, de csak 164 cm magas vagyok. Ez annyit jelent, hogy a bűvös 25 pontnyi BMI érték felett voltam. Azaz benne voltam a túlsúlyos kategóriában rendesen, úgy nyakig.  Riadót fújtam. Itt az idő, hogy valamit tennem kell. Végre lehetőségem is volt, mert általában vagy túl sokat dolgozok, vagy túl sokat tanulok, vagy egyszerre túl sokat dolgozok és tanulok. De most van időm és lehetőségem egy kicsit többet foglalkozni magammal. Először is próbáltam magam hozzászoktatni a mozgáshoz. Így esténként egy kis sétával kezdtem. Valamint körbe vettem magam egy csomó önismereti, önfejlesztő könyvel, mert éreztem, hogy egy kicsit a lelkemre is ráfér a megújulás. Aztán január 14.-én elhatároztam magam és a tettek mezejére léptem. A séták mellé beiktattam a szobakerékpárt is. Talán az első két kiló ugrott le rólam, amikor már láttam, hogy nem fogom tudni produkálni az 1 hét mínusz 1 kiló tervemet.  A mérleg megmakacsolta magát. Így további áldozatokat hoztam. Száműztem az életemből a kenyeret. Eleinte nem is tudtam, hogy mit fogok enni, ha nem eszek kenyeret. Aztán rájöttem, hogy a kenyeret zöldséggel fogom helyettesíteni. Így a tányéromon 2/3 rész zöldség és 1/3 rész felvágott vagy sajt jelent meg. Mert hiába ettem én mindig is sok zöldséget és gyümölcsöt, ha a módszer nem volt megfelelő. De a kilók még mindig csak vánszorogtak. Aztán növeltem a mozgás intenzitását és újabb étkezési tiltószabályok léptek életbe. Már úgy éreztem vért izzadok a sikerért és közben a mérleg még mindig nem mozdult. Ekkor döntöttem úgy, hogy blogírásba kezdek. Talán nehezebben adja fel az ember a reménytelen küzdelmet, ha tudja: esetleg valaki olvassa a sorait és a feladással már közhírré is tétetik a gyengesége. Tehát, nekem most ti adtok erőt, akik napról napra olvastok és gondolom hasonló nehézségekkel küzdötök, mint én magam.

Ezért vagyok most itt és közben végre lekúszott rólam újabb egy kiló. Így mint tegnap írtam már normál testalkatúnak számítok.  De messze még a vég. Holnap elmondom mi is a célom……….