1.0Egyedül nem megyhttps://egyedulnemmegy.cafeblog.huTenehttps://egyedulnemmegy.cafeblog.hu/author/tene/Hétköznapi csodák<a href="https://egyedulnemmegy.cafeblog.hu/files/2013/05/BZAMEZ1.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-91" alt="" src="https://egyedulnemmegy.cafeblog.hu/files/2013/05/BZAMEZ1-300x207.jpg" width="300" height="207" /></a>
<p style="text-align: left">Minap az egyik ismerősöm felhorkant, mikor azt mondtam, hogy mozgással fogytam le. Ami igazán kiverte a biztosítékot nála az a gyaloglás volt. Kérdezte, hogy tudok ilyen unalmas dolgokat művelni? Unalmas?- kérdeztem vissza. A gyaloglás egyáltalán nem unalmas. Furcsán nézet rám és úgy gondolta biztos van valami bajom. Bevallom én is furcsán néztem rá.</p>
<p style="text-align: left">Ezek után tegnap este úgy döntöttem gyaloglók én egy keveset és megnézem melyik az a része a sétának, ami másokat unalomba kerget. Be kellett öltöznöm, mert igen csak hideg volt és az esőkabátot is fel kellett vennem, mert igen csak lógót a lába az esőnek. Elindultam és kerestem a mozgás negatívumait. De nem találtam.</p>
<p style="text-align: left">Először is nagyon jó volt a levegő. Friss, üde és a bőrömön is kellemes volt a fuvallat. Elértem az erdő széléig, amikor is már este hét óra közelébe járt az idő. Itt szoktam visszafordulni. De ma nem akartam. Megerősítésként ekkor a nap is kisütött és délutáni napsütés ölelte körbe a természetet. Tehát tovább kellett mennem. Egy erdősáv mentén folytattam a kis túrámat. A búzatáblák ringatóztak. A madarak csicseregtek. A vadnyulak szaladgáltak a táblák között. A pipacs virágzott. A bodza illatozott. Az eperfa termése zsendült. Az őzek kémlelték a tájat, majd amint közelebb értem szökdelve tovatűntek a földeken.</p>
<p style="text-align: left">Olyan rég volt részem már ennyi gyönyörbe, hogy meg sem akartam állni. Szívem szerint átgyalogoltam volna az egész világon. A nap még mindig magasan járt. De tudtam itt az ideje visszafordulni, mert igen sokat jöttem már és szürkület előtt vissza kellett volna érnem a lakott területre. Igen későre járt mire hazaértem a kis unalmas sétámból. Három óra gyaloglás után több mint tizenöt kilométert tettem meg.</p>
<p style="text-align: left">Ilyenek a hétköznapi csodák. Mindig különleges tájakra, országokba vágyunk és elfelejtünk itthon, a környezetünkbe szétnézni. Én is sokszor kesergek azon, hogy mennyire szeretnék a hegyekbe lakni és akkor mindig túráznék. De itt az Alföld közepén is érdemes élni és szeretni a természetet. Kérlek, fedezzétek fel a környéketeket ti is! Ígérem, megéri.</p>rich