Tudom nagyon r\u00e9g nem \u00edrtam. Pedig sokan lelkesen k\u00f6vet\u00e9tek testi \u00e9s lelki gy\u00f6trelmeimet a fogy\u00f3k\u00far\u00e1m r\u00f6g\u00f6s \u00fatj\u00e1n, amit \u00e9n \u00c9LEM\u00d3D V\u00c1LT\u00c1SNAK neveztem el. Persze nem csak a kil\u00f3k lead\u00e1s\u00e1r\u00f3l \u00edrtam, hanem mindenr\u0151l, ami foglalkoztat, \u00e9s ami t\u00f6rt\u00e9nik velem, k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem.<\/p>\r\n
Sok minden t\u00f6rt\u00e9nt velem az utols\u00f3 bejegyz\u00e9s \u00f3ta. Nem volt el\u00e9g, hogy a mag\u00e1n\u00e9letem a feje tetej\u00e9n \u00e1llt m\u00e1r hosszabb ideje, egy hurrik\u00e1n a munkahelyemen is mindent felforgat\u00f3t. \u00a0A f\u0151n\u00f6k\u00f6met kir\u00fagt\u00e1k - amit j\u00f3val el\u0151bb kellett volna megtenni- a munk\u00e1j\u00e1t meg\u00f6r\u00f6k\u00f6ltem, de se poz\u00edci\u00f3 se p\u00e9nz nem j\u00e1rt vele. M\u00e9g fel is voltak h\u00e1borodva, hogy sz\u00f3ba hoztam t\u00f6bb munk\u00e1\u00e9rt t\u00f6bb p\u00e9nz j\u00e1rna.<\/p>\r\n
A t\u00f6bb munka k\u00f6vetkezt\u00e9ben kevesebb id\u0151 jutott a mozg\u00e1sra. \u00cdgy m\u00edg r\u00e9gebben heti 2 nap pihen\u0151t tartottam, most \u00f6r\u00fcltem, ha heti 2 nap mozg\u00e1s belef\u00e9rt. Meg is lett az eredm\u00e9nye. Teljesen kibuktam. Ha a h\u00e9ten nem j\u00f6ttem volna szabads\u00e1gra, akkor biztos rossz v\u00e9ge lett volna. Teh\u00e1t musz\u00e1j visszat\u00e9rnem a t\u00f6bb mozg\u00e1shoz, kevesebb munk\u00e1hoz.<\/p>\r\n
Szerencs\u00e9m az volt, hogy a t\u00f6bb h\u00f3napos \u00e9letm\u00f3d v\u00e1lt\u00e1s eredm\u00e9nyek\u00e9nt leadott 10 kg nem kezdet el visszarakodni a mozg\u00e1sszeg\u00e9ny \u00e9letm\u00f3d mellett sem. Pedig visszaszoktam a keny\u00e9rre is, amit olyan sz\u00e9pen ker\u00fcltem a tavasszal.<\/p>\r\n
M\u00e1jusban \u00edrtam m\u00e1r nektek arr\u00f3l, hogy egy \u00faj \u00e9let k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n \u00e1llok \u00e9ppen. Vagy is ink\u00e1bb \u00e9g \u00e9s f\u00f6ld k\u00f6z\u00f6tt lebegek. A r\u00e9gi \u00e9letem befejez\u0151d\u00f6tt, az \u00faj pedig m\u00e9g nem kezd\u0151d\u00f6tt el. De m\u00e1r nagyon v\u00e1rom. Olyan ez, mint gyermekkorom kar\u00e1csonyai. T\u00fcrelmetlen\u00fcl v\u00e1rom, hogy v\u00e9gre elj\u00f6jj\u00f6n a szenteste \u00e9s kibonthassam az aj\u00e1nd\u00e9komat. Tudom, hogy lesz aj\u00e1nd\u00e9k a fa alatt. De nem tudom, hogy milyen is lesz. Nem tudom milyen is azt a valamit birtokolni. De k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl nagyon akarom.<\/p>\r\n
Gondoltam ezeket m\u00e9g p\u00e1r nappal ezel\u0151tt is. Azonban m\u00e1ra m\u00e1r r\u00e1 kellett d\u00f6bbenem, hogy mindennek v\u00e9ge. A sok hazugs\u00e1g \u00e9s f\u00e1jdalom be\u00e9rt. Most m\u00e1r egy\u00e9rtelm\u0171, hogy nem \u00e9n j\u00f6ttem ki gy\u0151ztesen a dologb\u00f3l, nem engem v\u00e1lasztott\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026<\/p>","type":"rich"}