Kezdet
2013 április 9. | Szerző: Tene |
Egyedül nem megy. Látom lelki szemeimmel, amint Kern András és Garas Dezső egy nadrágba bújva énekli a régi slágert. Az Ők megkeseredet, reménytelen és egyben szívszorító hangjukon. Most én is teljesen át tudom élni ezt a dalt. Egyedül nem megy.
Januárban döntöttem el, hogy megszabadulok a kilóimtól. Lassan 3 hónap telt el, hogy neki vágtam a lehetetlen küldetésnek. Mára pedig oda jutottam, hogy ez valóban nem megy egyedül. Szükségem van arra, hogy kibeszéljem magamból a gyötrelmeimet. Tudjam magamat kívülről nézni és nevetni magamon. Ehhez ma a legjobb eszköz a blogolás. Mert talán míg megosztom a gyötrelmeimet és nevetek a bénázásaimon, közben lehet, hogy másnak is segítek. Ott leszek, amikor valaki úgy látja minden reménytelen és éppen most készül feladni az egészet. Ne tedd! Ne ad fel, együtt sikerülni fog.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Köszönöm. A célom pont ez, hogy ne legyek egyedül az úton.
A blogírás elsősorban nekünk szól. De szívesen kísérlek az utadon! 🙂
Friss és üde :)) Legalább valaki olvasta…..
Szia!
Látom te is friss hús vagy! 😉
Drukkolok! 🙂